A barátnőm rendezvényszervező. Meg is hívott egy általa összehozott partira. Az asztalok szépen meg voltak terítve, az étel finom volt, a zene is jó hangulatot kölcsönzött. A díszletet is jól összerakták. Szóval minden „előírásnak megfeleltek”, és jól is éreztem magamat. De valami hiányzott. A barátnőm rákérdezett, hogy tetszett-e az este, mire azt mondtam, hogy persze. Erre rávágta, hogy az jó, mert szerinte ez most nem sikerült. Nem volt jó érzés látni, hogy nem érzi elég jónak a munkáját.
Aztán egy másik barátnőm mesélte, hogy volt egy előadáson: „Augmented Reality, azaz a kiterjesztett valóság” címmel. Arról volt szó, hogy okostelefonokkal és applikációkkal és ezt megelőzve pedig egy bizonyos szemüveg fejre helyezésével a valóságba vetíthetünk gyakorlatilag bármit, és ez a térben mozgathatjuk. Mondtam is magamnak: Ez hiányzott! Valami meghökkentő. Valami innovatív! Valami új technikai csoda, amitől elakad a szavam. Nem a tökéletesen felcsavart szalvétákkal kellett volna törődjenek, hanem egy igazi varázslatot kellett volna elénk rakjanak ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődést. Azonnal felhívtam a barátnőmet, aki még a telefon tartása közben rákeresett ezekre a honlapokra: https://www.creatit.hu/kiterjesztett-valosag/
https://www.creatit.hu/virtualis-valosag/